Mi lesz most?

 Mint az feltűnhetett (legalábbis azoknak, akik rendszeresen nézik az oldalt), kedves olvasók, az utóbbi nem is olyan rövid időszakban nem került fel új fejezet a blogra. Akik olvassák más blogomat is, azok tudhatják, mi ennek az oka.
 Nemrég valakinek megemlítettem a Ruinyát, aki erre annyit mondott: "Dehát ne blogra írd. Ott bárki láthatja, még valaki ellopja az ötletedet és saját név alatt adja ki." Nem akarom, hogy bárki sértve érezze magát, de úgy döntöttem, megfogadom a tanácsot: ami eddig megvan, az továbbra is kint lesz itt az oldalon, viszont magát a történetet nem hozom nyilvánosságra, legalábbis amíg teljesen kész nem vagyok. Ennek függvényében a végleges verzióban vannak változtatások, de kitartás, vannak terveim a Ruinyával, és egyéb okok miatt sem fogom félbehagyni a történetet - végül is mégiscsak egy műfajt szeretnék bevezetni Magyarországra.

3. - Éves gyűlés

 - Állj!
 Talya meglapult egy bokor mögött apja hangjára. Félresöpört egy vörös hajtincset a szeméből, idegesen markolta a tegze szíját. Máskor is volt már éves gyűlésen, de ez most különleges alkalom, tudta jól. Levélzöld szeme apjára szegeződött. A férfi magához intette. A fiú egy hang nélkül csúszott mellé.
 - Mit érzel? - kérdezte az apja.
 A levegőbe szagolt.
 - Itt vannak.
 - Hányan?
 - Tizenkét kék. - Pár pillanatig csendben figyelte a szagokat. - Tizenegy vörös.
 Apjára pillantott. A vékony testű, sebhelyes arcú kandúr még várt valamire.
 - Nem érzek feszültséget.
 - Biztos?
 - Igen. Egész biztos.
 Pár percig némán farkasszemet néztek egymással, apa és fia, majd a férfi jelére minden eddig mögöttük várakozó macska megindult a tisztásra. Talya egyedül maradt, csendben figyelte társait. Ketten megálltak két oldalán és alaposan hátba verték.
 - H-hé! Shira, Jira!
 Két pontosan egyforma sárga szempár nézett rá két pontosan egyforma arcból és két pontosan egyforma hang szólalt meg pontosan egyszerre.
 - Szép volt, főnök!
 Talya két kézzel tolta el magától az ikreket.
 - Ezerszer kértem, hogy ne hívjatok így!
 A két fiatal kandúr körözni kezdett körülötte.
 - Miért? Talán nem szereted...
 - ...ha elismernek?
 Talyának semmi kedve nem volt válaszolni.
 - Menjünk! Apám leszedi a fejünket, ha így lemaradunk. És - tette hozzá - nem egyszerre.
 Az ikrek arcáról leolvadt a mosoly, és farkukat továbbra is vígan tekergetve csatlakoztak a többi falubelihez. Talya nagyot sóhajtva követte őket.
 A tisztáson kisebb tömeg gyűlt össze, mint mindig. A fiú pontosan tudta, ki honna érkezett, hiszen ez egyike volt azon kevés alkalmaknak, ahol minden macska saját faluja színeiben és viseletében jelent meg. Látta a vörösek világos őzbőr mellényét és köpenyét, és a kékek laza, kihívó öltözékét.
 Egy arcot keresett, és hamarosan meg is találta. Hangtalanul lopózott egy vörös lány mögé és hátulról megrázta a vállát. A lány sikoltva fordult meg.
 - Talya! A frászt hozod rám!
 - Rég láttalak, Neila - mosolygott a fiú. Homlokon nyalta a lányt, és átölelte a derekát.
 - Megnőttél. Legutóbb még majdnem kisebb voltál nálam.
 - Talán mert már nagykorú vagyok. Ki van még itt tőletek? - nézett körül.
 Neila követte Talya tekintetét.
 - Yarui, a fia, Akata, a nővérei, Inyata, Korrel, és rajtam kívül még Laeya.
 - Többen szoktatok lenni. Hol van például Kanya?
 - Az apja megharagudott Laeyára, úgyhogy most sehova nem engedi őket, ha ő nincs ott.
 - Szépen ért véget a hat év jegyesség...
 - De azért ezt ne említsd neki.
 - Talya! Hol vagy már megint? - harsant az apja hangja. - Gyere, dolgod van!
 Talya gyorsan megcsókolta Neilát.
 - Mennem kell. Most, hogy tizenöt lettem, apa mindenáron a gyűlésein akar tudni.
 Átsuhant a tisztáson és csatlakozott a rá várókra - vele együtt hat kandúr, a három faluvezető és örököseik. Mikor odaért, az idősek elindultak egy távolabb álló, terjedelmes koronájú, többméteres átmérőjű törzzsel rendelkező fához. Arokin, egy magas, szőke kandúr ment előre, fia, Waete Talyára mosolygott, és követte apját. Yarui csak biccentett egyet felé, mielőtt felugrott volna egy alacsonyabb ágra. Akata smaragzöld szemében mintha halvány bizonytalanság villant volna, ahogy felnézett, de végül sérült jobb fülével intett Talyának és ugrott. A fiú most vette észre, hogy a férfi farkának valamivel több, mint a fele hiányzik. A szokatlan hiánytól Akata lába megcsúszott a fa kérgén és minden bizonnyal le is esett volna, ha Yarui nem kapja el a karját. Talya látta az apja arcán az öntelt megvetést, mielőtt eltűnt a lombok között.
 Mire felért, a többiek már elfoglalták a helyüket. A fiatal vadász egy alsóbb ágra telepedett és fülelni kezdett. Végül Yarui szólalt meg először:
 - Nos, szeretném jó hírrel kezdeni a mai gyűlést. Mostantól Byudai fia, Talya is részt vesz a találkozóinkon. Remélem, hasznodra lesz, amit itt tapasztalsz - küldött egy meleg mosolyt a fiú felé. Waete őszinte vidámsággal biccentett felé, a többiek arca jóformán semmilyen érzelmet nem tükrözött.
 Byudai összehúzott szemmel méregette Yaruit és Akatát.
 - Némelyeteknek talán ellenére lehet, hogy ilyen fiatalon elhozom, és valóban. Waete, mióta jársz ide?
 A tengerkék szemekből egy pillantra eltűnt a vidám fény.
 - Ez a harmadik alkalmam. Tizenhat voltam először.
 - És te, Akata?
A fekete kandúr farka görcsösen kapaszkodott az ágba, amin ült, de rezzenéstelen arccal tűrte Byudai tekintetét.
 - Úgyszintén. Hat éve járok.
 - Vagy úgy. De remélem tudod, hogy a régi törvények szerint nem lehetnél itt. Az öcsédnek kellett volna átadni a helyedet, vagy valamelyik nővérednek. Így jár az, aki nem tud elsőre fiút nemzeni...
 - Te most sértegeted az apámat? - Akata hangja vészjóslóan higgadt volt.
 - Nem, dehogy. Igazából ez rád is vonatkozik. Muszáj, hogy legyen örökös, és ahogy téged ismerlek...
 Akata vicsorogva Byudaira vetette magát. Talya pillanatnyi dermetség után apja segítségére sietett, hátulról Akatára ugrott és a nyakába mélyesztette a fogait. A három macska összegabalyodott, a levegőben itt-ott mintha vér szállt volna. Talya rántást érzett a vállán. Waete nyögve rángatta ki a verekedésből, Arokin pedig Akatáról gondoskodott. Yurai a fiához sietett, és arcul csapta.
 - Többet vártam tőled. Ha egy teljes Fekete Törzs dobál egyéves szarral, akkor se ugrasz nekik, megértetted?!
 Akata elfordította a tekintetét, majd mikor Arokin elengedte, egy szó nélkül letörölte magáról a vért és csonka farkát behúzva visszaült a helyére. Talya lelapított füllel végignyalta a szája szélét, Byudai azonban kifejezéstelen arccal törölgette meg magát. Akata foga itt-ott mély nyomot hagyott ugyan rajta, de más baja nem esett.
 - Nem azért vagyunk itt, hogy ilyen kis hülyeségek miatt öljük egymást - Waetéből hirtelen mintha minden melegség eltűnt volna. Arokin szótlanul, büszke mosollyal figyelte a fiát. - Lehet, hogy csak mi vagyunk így, de a nép éhezik! A Fekete Törzsek terjeszkednek, mi meg hiába szaporodunk, egyre többen halnak meg! Fogyunk... - a hangja elhalt.
 Pár percig senki nem szólt. Végül Yurai állt fel.
 - Valóban. Kevesen születnek, sokan halnak. Ha életben akarunk maradni, új helyet kell találnunk.
 - És mégis mit tanácsolsz, mit tegyünk? - kérdezte Talya. Remegő hanggal, de végül sikerült megszólalnia.
 Akata válaszolt az apja helyett.
 - Nekem van egy tervem. De ahhoz mindenkire szükség van.

2. - Fél szem, fél farok

 Kanya rossz érzéssel kelt fel aznap reggel. Nem volt étvágya, mintha valami hiányzott volna. Aztán eszébe jutott, mi az. Lélekszakadva rohant végig a falun, meg sem állt a faluvezető kunyhójáig. Hosszas kopogására alacsony, gömbölyű nő nyitott ajtót.
 - Á, Kanya. Mi járatban...
 - Hol találom Akatát? És hova lett Laeya?
 - Laeyát ma reggel nem találtuk sehol. Mikor a fiam meghallotta, egy szó nélkül elindult megkeresni.
 - Mikor volt ez?
 - Úgy két órája, szerintem hamarosan visszajönnek.
 Kanya idegesen összevonta a szemöldökét.
 - Köszönöm. Nagyon köszönöm.
 Nem tudott volna így hazamenni vagy bármi hasznosat csinálni. Inkább a falut körülvevő erdő felé vette az irányt. Felugrott egy fára, és imádkozni kezdett minden istenhez és szellemhez, amiről valaha csak hallott.
 Nem tudta, meddig várt, de végül egy kis szellő megmozgatta a levegőt és ismerős szagokat hozott.

 Ahogy a falu közepén álló hatalmas tölgy felé rohant, nem volt egyedül. Idősek és fiatalok, férfiak és nők követték vagy előzték meg, de egyvalamiben mindegyikük megegyezetett - a szemükből áradó megvetésben.
 Akata a tölgy tövében ült lihegve, mellette valami szakadt rongyokból és sötétbarna szőrből álló, remegő dolog feküdt.
 - Laeya! - Kanya utat tört magának utóbbihoz. - Laeya, mi történt?
 A fiú nem válaszolt, mindenét vér borította. Akata zöld szeme gyűlölettel villant Kanyára.
 - Hogy mi történt? Ez a barom úgy gondolta, bármikor ki tud irtani egy Fekete Törzset!
 Kanya a lerosszabbtól tartott.
 - De ugye... ugye nem?
 - Él. De ha magához tér, kitekerem a nyakát! - A férfin látszott, hogy komolyan gondolja. - Mintha nem lett volna elég a tegnapi succubus!
 - Mi? - Kanya elbizonytalanodott. Laeya soha nem dőlne be egy succubus mocskos kis trükkjeinek. - Azt mondta, egy farkas támadta meg.
 Akata mosolya inkább vicsorgás volt.
 - És te elhitted? Gratulálok. A farkasok falkában járnak. A kis drágádat elcsábította egy succubus. Mire megtaláltam, tövig benne volt, és már félholtra szívták.
 Kanya alig hitt a fülének. Aki succubusszal hált, az esetek nagy részében meghalt. Aki mégsem, az haláláig nem tudta lemosni a szégyent. De valahogy mégis jobban aggasztotta a tény, hogy Laeya előbb volt succubusszal, mint vele.
 - De végül is... egyben van, nem? És ez a lényeg.
 - Ő egyben van - Akata felugrott és felmutatta farka véres csonkját a lánynak. A fekete szőr kemény csomókba tapadt. -, én annál kevésbé. Kiharaptak a fülemből egy darabot, és ha nem vágom le a farkam felét, ott maradok!
 Minden további nélkül elviharzott. Apja, szintén erős alkatú fekete kandúr, egy darabig némán nézett utána, majd sóhajtott egyet és odaszólt egy kis termetű, foltos cicalánynak:
 - Neila, lásd el Laeyát. Nehéz idők járnak, nem veszíthetünk el senkit.
 A lány meghajolt, a fiúhoz sietett és nekilátott a dolgának.
 - Mi az, hogy életben hagyjuk? - Magas, szalmaszőke férfi szakította félbe. - Jegyben járva kurvadémonokkal dug az erdőben a dolga helyett!
 - Apa, ne! - Kanya tartott attól, hogy ez bekövetkezik. Apja Laeya mellé térdelt és letépte a nyakából az eljegyzést jelző farkasfogat.
 - Ennyi! Ezt elfelejted, Kanya! Ha meg nem tetszik, keress egy incubust!

 Laeya feje fájt, mikor magához tért. A kezét hátrakötözték, mikor megpróbált felállni, kísérlete meghiúsult. Kinyitotta a szemét, de a világ egyik fele sötét maradt. A ruhái nagy részéből csak véres darabok maradtak. Akkor pár dolog eszébe jutott. Egy farkasszuka, égető fájdalom, sötétség.
 - Á, végre magadhoz tértél.
 - Neila...mi ez?
 - Akata elintézte, hogy három napig kikössenek a  történtek miatt. Ez a második nap, de állítólag az éves gyűlésre elmehetsz, ha akarsz. Viszont addig csak én szólhatok hozzád... meg az, aki le akarja vezetni rajtad a feszültségét.
 - És miért...?
 - A jobb szemedet kikaparta egy farkas. Ha gondolod, lekötöm.
 - Nem, kösz... inkább lássa jól mindenki. Nagyon rosszul néz ki?
 - Nem, vagyis... lehetne rosszabb is.
 Laeya megpróbált kényelmes helyzetbe kerülni. Nekidőlt a tölgynek, amihez kikötözték.
 - Csak tudnám, miért nem hagy békén Akata...
 - Biztos van oka. Csak várj, és rájössz - mosolygott Neila.
 - Vele mi van?
 - Miért érdekel?
 - Rosszul érezném magam, ha baja esne. - Laeya ezt utálta kimondani, de így volt.
 Neila rámosolygott. A fiú elpirult. Habár Neila farka olyan rövid volt, mintha tőből lecsapták volna, abban mindenki egyetértett, hogy rendkívül csinos rövidre vágott fehér, fekete és vörös tincsekkel tarkított hajával és őszinte, aranysárga szemeivel. Ami különösen érdekes, hogy a szemöldökei felemásak voltak - az egyik fehér, a másik fekete.
 - Fülön harapták és a farka is jelentősen megrövidült, de egyébként semmi baja. Legfeljebb a szokásos hiszti, hogy mennyire megfojtana.
 Neila hirtelen megfordult. Inyata állt mögötte néma csendben, ahogy szokott, kezében egy kulacs.
 - Sajnálom, Inyata, tudod, mi van.
 A fiatal vadász bólintott. Egy szó nélkül letérdelt Laeyához, akinek most tűnt csak fel, milyen szomjas is valójában, és a szájához emelte a kulacsot.
 - Nem szólhatok hozzá - mondta halkan Neilának. - És nem is szólok hozzá.
 Laeya minden egyes kortyot kiélvezve, lassan ivott. Mikor végzett, Inyata felállt és még egyszer Neilához fordult szokásos ijesztő, halk hangján.
 - Te szólhatsz hozzá. Mondd meg neki, hogy sajnálom.
 Mikor hallótávolságon kívül ért, Laeya kérdőn nézett a lányra.
 - Mit sajnál?
 - Hogy Kanya apja felbontotta az eljegyzéseteket. És azt állítja, hogy miatta támadott meg a succubus.
 - Hogyhogy miatta?
 - Nem tudom. Azt mondta, ezt csak veled akarja megosztani. - Neila felállt. - Mennem kell. Még egyszer ellenőrzöm Akata farkát, nehogy elfertőződjön vagy ilyesmi.
 Laeya hosszú percekig nézett utána. Összehúzta magát, amennyire csak tudta, füle lelapult. Pár lány ment el mellette nevetve, de azonnal elhallgattak, amint észrevették. Úgy tűnt, az utolsó, aki még képes önszántából törődni vele, az Inyata.
 Csak valaki akartam lenni, de mindent elvesztettem.

1. - Bizonyíts!

 Esteledett. A völgyet borító ködöt vérvörösre festette a lenyugvó nap lassan kialvó fénye, a dombok között megbúvó kis faluban asszonyok várták haza kölykeikkel a férfiakat. Szinte idilli kép.
 Egy fiatal macska már hosszú ideje ült egy fa tetején, figyelve a hazatérőket. Szőke haját lágyan fújta az esti szellő, farka a fa ága köré tekeredett, fülei egyenesen felmeredtek. Kékeszöld szemei fáradhatatlanul egy pontot figyeltek. A ködből lassan egy vadászcsapat sejlett elő. A lány a levegőbe szagolt. Arca felderült lendületből leugott a fáról és a vadászok felé rohant, szoknyája ugyanolyan boldogan repkedett utána, mint amilyen ő maga volt.
 - Laeya! Laeya!
 Hangjára egy ifjú felnézett, arcára szomorú, fáradt mosoly telepedett. Társai utat nyitottak a lány előtt, aki azon nyomban a fiú nyakába vetette magát.
 - Laeya!
 - Kanya, mit keresel itt? - Laeya gyengéden homlokon nyalta a lányt.
 - Mit kerestem volna, hát téged! - Kanya nevetve magához szorította párját, farkát a fiú lába köré fonta.
 Kellemetlen, mély hang szakította félbe ölelkezésüket.
 - Laeya, megtisztelve érezném magam, ha ezt máshol csinálnátok - a nagy, fekete kandúr smaragdszín szemei hidegen világítottak, ahogy a fiatalokra pillantott. - Nincs mire büszkének lenned.
 Laeya nem válaszolt, arca elkomorult. Kanya értetlenül nézett rá.
 - Majd később elmondom - válaszolt Laeya a lány fel nem tett kérdésére.
 - Figyelj, Akata... - halk hang hallatszott. - Laeya nem tehetett róla.
 - Ki kérdezett? - vicsorgott a fekete kandúr a hang gazdájára, egy fiatal albínó macskára.
 - Inyatának igaza van - szólt közbe a mögöttük álló idősebb vadász, kipillantva szürke-fekete haja alól. - Laeya, menj, pihend ki magad.
 Laeya fülét lelapítva, farkát behúzva vezette el Kanyát. Sötétkék szemét nem emelte a lányra. Kanya szótlanul követte félig földbe ásott kunyhójába. Mintha már mindenki tudott volna a történtekről, útjukat számtalan kíváncsi és szánakozó macskaszem követte.
 Kanya letelepedett Laeya ágyára, várakozva tekintett a fiúra. Laeya, mintha csak az időt próbálná húzni, a lehető leglassabban vette le köpenyét és kését.
 - Mi történt? Most már tényleg mondd el!
 Laeya habozott.
 - Akata nem véletlenül mérges rám. - Továbbra is kerülte a lány tekintetét. - Nekem kellett volna vigyázni a zsákmányra. Egy kicsit ellankadt a figyelmem és megtámadott egy farkas. Ha ő véletlenül nem néz arra, most nem lennék itt. Hálásnak kéne lennem, de... akkor is fáj, hogy így megaláz.
 - Akata egy öntelt barom, nem szabad figyelni rá.
 - Lehet, hogy öntelt barom - Laeya hangjában harag érződött, farka idegesen tekergőzött. -, de a főnök fia, ráadásul a legjobb vadász. Amit ő egyszer kimond, azt nem lehet megmásítani.
 - Akkor bizonyíts! - Kanya hátulról átölelte a fiút. - Egyszer muszáj lesz, ha feleségül akarsz venni.
 Laeya felsóhajtott.
 - Bármennyire szeretlek, ezzel agyamra mész. Mégis mit tehetnék, hogy maga a nagy Akata is felfigyeljen rám?
 - Bármit - dorombolta a lány. - Miattad elveszett a zsákmány? Menj, és szerezz!
 - Nem vagyok hülye. Egyedül nem megyek semmire. Inyata alig egy éve lett vadász, mégis mintha születésétől fogva ezt csinálná!
 - De engem ő nem érdekel. Mihamarabb hozzád akarok menni, kiscicákat akarok, de ahhoz tenned kell valamit.
 Laeya hallgatott. Valóban, nincs más választása. Kanya szülei valamiért nem akarták, hogy egybekeljenek, egyre emelték a tétet, ezért állt be a vadászok közé is, viszont azóta el kellett viselnie a folyamatos megaláztatást Akatától. Úgy érezte, a férfi még a pokolban is kísérteni akarja. De ha sikerül lenyűgöznie, talán ennek is vége lenne. Ahhoz viszont...
 - Igen - szólalt meg végül. - Tennem kell valamit.