Kanya rossz érzéssel kelt fel aznap reggel. Nem volt étvágya, mintha valami hiányzott volna. Aztán eszébe jutott, mi az. Lélekszakadva rohant végig a falun, meg sem állt a faluvezető kunyhójáig. Hosszas kopogására alacsony, gömbölyű nő nyitott ajtót.
- Á, Kanya. Mi járatban...
- Hol találom Akatát? És hova lett Laeya?
- Laeyát ma reggel nem találtuk sehol. Mikor a fiam meghallotta, egy szó nélkül elindult megkeresni.
- Mikor volt ez?
- Úgy két órája, szerintem hamarosan visszajönnek.
Kanya idegesen összevonta a szemöldökét.
- Köszönöm. Nagyon köszönöm.
Nem tudott volna így hazamenni vagy bármi hasznosat csinálni. Inkább a falut körülvevő erdő felé vette az irányt. Felugrott egy fára, és imádkozni kezdett minden istenhez és szellemhez, amiről valaha csak hallott.
Nem tudta, meddig várt, de végül egy kis szellő megmozgatta a levegőt és ismerős szagokat hozott.
Ahogy a falu közepén álló hatalmas tölgy felé rohant, nem volt egyedül. Idősek és fiatalok, férfiak és nők követték vagy előzték meg, de egyvalamiben mindegyikük megegyezetett - a szemükből áradó megvetésben.
Akata a tölgy tövében ült lihegve, mellette valami szakadt rongyokból és sötétbarna szőrből álló, remegő dolog feküdt.
- Laeya! - Kanya utat tört magának utóbbihoz. - Laeya, mi történt?
A fiú nem válaszolt, mindenét vér borította. Akata zöld szeme gyűlölettel villant Kanyára.
- Hogy mi történt? Ez a barom úgy gondolta, bármikor ki tud irtani egy Fekete Törzset!
Kanya a lerosszabbtól tartott.
- De ugye... ugye nem?
- Él. De ha magához tér, kitekerem a nyakát! - A férfin látszott, hogy komolyan gondolja. - Mintha nem lett volna elég a tegnapi succubus!
- Mi? - Kanya elbizonytalanodott. Laeya soha nem dőlne be egy succubus mocskos kis trükkjeinek. - Azt mondta, egy farkas támadta meg.
Akata mosolya inkább vicsorgás volt.
- És te elhitted? Gratulálok. A farkasok falkában járnak. A kis drágádat elcsábította egy succubus. Mire megtaláltam, tövig benne volt, és már félholtra szívták.
Kanya alig hitt a fülének. Aki succubusszal hált, az esetek nagy részében meghalt. Aki mégsem, az haláláig nem tudta lemosni a szégyent. De valahogy mégis jobban aggasztotta a tény, hogy Laeya előbb volt succubusszal, mint vele.
- De végül is... egyben van, nem? És ez a lényeg.
- Ő egyben van - Akata felugrott és felmutatta farka véres csonkját a lánynak. A fekete szőr kemény csomókba tapadt. -, én annál kevésbé. Kiharaptak a fülemből egy darabot, és ha nem vágom le a farkam felét, ott maradok!
Minden további nélkül elviharzott. Apja, szintén erős alkatú fekete kandúr, egy darabig némán nézett utána, majd sóhajtott egyet és odaszólt egy kis termetű, foltos cicalánynak:
- Neila, lásd el Laeyát. Nehéz idők járnak, nem veszíthetünk el senkit.
A lány meghajolt, a fiúhoz sietett és nekilátott a dolgának.
- Mi az, hogy életben hagyjuk? - Magas, szalmaszőke férfi szakította félbe. - Jegyben járva kurvadémonokkal dug az erdőben a dolga helyett!
- Apa, ne! - Kanya tartott attól, hogy ez bekövetkezik. Apja Laeya mellé térdelt és letépte a nyakából az eljegyzést jelző farkasfogat.
- Ennyi! Ezt elfelejted, Kanya! Ha meg nem tetszik, keress egy incubust!
Laeya feje fájt, mikor magához tért. A kezét hátrakötözték, mikor megpróbált felállni, kísérlete meghiúsult. Kinyitotta a szemét, de a világ egyik fele sötét maradt. A ruhái nagy részéből csak véres darabok maradtak. Akkor pár dolog eszébe jutott. Egy farkasszuka, égető fájdalom, sötétség.
- Á, végre magadhoz tértél.
- Neila...mi ez?
- Akata elintézte, hogy három napig kikössenek a történtek miatt. Ez a második nap, de állítólag az éves gyűlésre elmehetsz, ha akarsz. Viszont addig csak én szólhatok hozzád... meg az, aki le akarja vezetni rajtad a feszültségét.
- És miért...?
- A jobb szemedet kikaparta egy farkas. Ha gondolod, lekötöm.
- Nem, kösz... inkább lássa jól mindenki. Nagyon rosszul néz ki?
- Nem, vagyis... lehetne rosszabb is.
Laeya megpróbált kényelmes helyzetbe kerülni. Nekidőlt a tölgynek, amihez kikötözték.
- Csak tudnám, miért nem hagy békén Akata...
- Biztos van oka. Csak várj, és rájössz - mosolygott Neila.
- Vele mi van?
- Miért érdekel?
- Rosszul érezném magam, ha baja esne. - Laeya ezt utálta kimondani, de így volt.
Neila rámosolygott. A fiú elpirult. Habár Neila farka olyan rövid volt, mintha tőből lecsapták volna, abban mindenki egyetértett, hogy rendkívül csinos rövidre vágott fehér, fekete és vörös tincsekkel tarkított hajával és őszinte, aranysárga szemeivel. Ami különösen érdekes, hogy a szemöldökei felemásak voltak - az egyik fehér, a másik fekete.
- Fülön harapták és a farka is jelentősen megrövidült, de egyébként semmi baja. Legfeljebb a szokásos hiszti, hogy mennyire megfojtana.
Neila hirtelen megfordult. Inyata állt mögötte néma csendben, ahogy szokott, kezében egy kulacs.
- Sajnálom, Inyata, tudod, mi van.
A fiatal vadász bólintott. Egy szó nélkül letérdelt Laeyához, akinek most tűnt csak fel, milyen szomjas is valójában, és a szájához emelte a kulacsot.
- Nem szólhatok hozzá - mondta halkan Neilának. - És nem is szólok hozzá.
Laeya minden egyes kortyot kiélvezve, lassan ivott. Mikor végzett, Inyata felállt és még egyszer Neilához fordult szokásos ijesztő, halk hangján.
- Te szólhatsz hozzá. Mondd meg neki, hogy sajnálom.
Mikor hallótávolságon kívül ért, Laeya kérdőn nézett a lányra.
- Mit sajnál?
- Hogy Kanya apja felbontotta az eljegyzéseteket. És azt állítja, hogy miatta támadott meg a succubus.
- Hogyhogy miatta?
- Nem tudom. Azt mondta, ezt csak veled akarja megosztani. - Neila felállt. - Mennem kell. Még egyszer ellenőrzöm Akata farkát, nehogy elfertőződjön vagy ilyesmi.
Laeya hosszú percekig nézett utána. Összehúzta magát, amennyire csak tudta, füle lelapult. Pár lány ment el mellette nevetve, de azonnal elhallgattak, amint észrevették. Úgy tűnt, az utolsó, aki még képes önszántából törődni vele, az Inyata.
Csak valaki akartam lenni, de mindent elvesztettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése